Legyen az idei karácsonyod neked is stresszmentes!
“Nől a dér, álom jár, hó kering az ág közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák között.” – Weörös Sándor
A karácsonyi időszak nem advent első vasárnapjával kezdődik, hanem előtte pár héttel. Bár az adventi naptár reggelről reggelre kinyíló kis ablakai decemberben kézzelfoghatóan jelzik, hogy minden nappal közelebb kerülünk az ünnepi eseményhez. De mi, akik háztartást vezetünk, már november elejétől tudjuk, hogy itt az ideje az ünnepre való készülődésnek. Ez az időszak gyermekeinket türelmetlen várakozással tölti el, bennünket pedig a kétségbeesés, hiszen tudjuk, hogy még rengeteg plusz tennivaló vár ránk az mellett, ami amúgy az átlag napjainkat kitölti.
Volt olyan év, amikor december 23.-án este azt mondtam, hogy utálom a karácsonyt, és jövőre elmegyek egy lakatlan szigetre ebben az időszakban. Minden nap reggeltől estig dolgoztam, és közben futkostam boltról boltra. Nem csak az ünnepi bevásárlás maradt rám, hanem az ajándékok beszerzése, és a sütés-főzés is. A takarításnak pedig még neki sem tudtam állni. Ideges, fáradt és nyűgös voltam, a lakás szaladt, az ételek és a sütemények sem úgy sikerültek, ahogy szerettem volna, a karácsonyi hangulat pedig messzire elkerült. Ha jól emlékszem, még egy kiadós veszekedés is kijutott arra az ünnepre. Akkor megfogadtam, hogy a következő karácsony tuti nem lesz ilyen. Másképp készülök rá, és másképp bonyolítom le a karácsony előtti időszakot. Így született meg az idegbaj nélküli karácsony terve, amit most ebben a könyv formájában veled is megosztok drága Olvasóm.
Tarts velem, és legyen számodra is az idei karácsony nyugodt, pihentető, csodákkal teli időszak!
Na de te, drága Olvasóm, az idén biztosan nem akarsz holtfáradtan, idegbajokkal teli időszakkal a hátad mögött december 24-én az ünnepi asztalhoz ülni. Honnan tudom? Nagyon egyszerű a válasz: ha ezt az írásomat olvasod, akkor valószínűleg keresed a megoldást arra, hogy ez az időszak hogyan lehetne kiegyensúlyozott úgy, hogy közben a feladatok is elvégzésre kerülnek. Elárulom, hogy jó helyen jársz, mert ez a kurzus pont abban ad iránymutatást neked, hogy az idén mindent ki tudj pipálni a listádon rohanás, kapkodás és idegbaj nélkül!
Pár kompromisszum, egy kis tervezés, az elvárások, a megfelelési kényszer elengedése, rengeteget tehermentesíthet az ünnep előtti időszakban. Viszont már most szeretném felhívni a figyelmedet pár dologra.
Idén karácsonykor sem minden teljesül majd abból, amit szeretnél. Miért?
Mert ha csak rajtad múlna minden, akkor sem jutna mindenre időd, hiszen a nap neked is 24 órából áll. Egyszerűen azért, mert a karácsonyi készülődés hatalmas logisztikai feladat. Minél több dolgot kell elvégezned úgy, hogy közben emberek sokaságának igényeit kell figyelembe venned, annál bonyolultabbá válik ez a logisztika, és lesz olyan helyzet, amire nem tudsz hatással lenni.
De ez nem baj, és nem a te hibád. Erről nem te tehetsz. Vagyis csak akkor, ha a listádon sokkal több dolog van felsorolva, mint amennyi időd erre van. Ez a logisztikai lehetetlenség a karácsonyi ünnep velejárója. Ha ezt a tényt el tudod fogadni, és a listádra nem írsz fel lehetetlen feladatokat, akkor sokkal többet hozhatsz ki ebből az ünnep előtti időszakból magadnak és a szeretteidnek is, mint az eddigi években.
Úgyhogy a legjobb, amit tehetsz: csak arra fókuszálsz idén karácsonykor, ami igazán fontos. Hogy ez személy szerint neked micsoda? Azt egyedül csak te tudhatod…
Természetesen idén én is ott leszek veled, fogom a kezed, utat mutatok, hogy merre haladj. De a megvalósítás, a koncentráció, a kitartás és a következetesség az rád vár.
Ezért arra kérlek, hogy most állj meg egy pillanatra, és gondold végig, hogy az idei karácsonyt hogy szeretnéd eltölteni. Ha megvan ez a kép, csak akkor olvass tovább!
Ebben a kurzusban megmutatom azt az ünnepre való készülődés tervet, amitől garantáltan stresszmentesíteni tudod a karácsony előtti készülődés időszakát. Ezt a tervet egy bizonyos idegbajos, veszekedős karácsony után kezdtem el készíteni, és a következő év októberére lett teljes egészében kész. Azóta minden évben a karácsony előtti időszakot e terv alapján zongorázom le. Így megkímélem a családtagjaimat és persze magamat is az idegbajtól. A kurzsuban található iránymutatás segít a lényegre való fókuszálásra, és abban, hogy a karácsonyból neked is az öröm és a nyugodt ünneplés jusson. Az év vége amúgy is egy őrültekháza, de nekünk nem kell ebben feltétlenül részt vennünk.
Lehet, hogy már próbáltál ünnep előtt tervezőt készíteni. Lehet, hogy már van is. Az is lehet, hogy csak a tervezés gondolatával kacérkodtál. Bárhogy is van, az biztos, hogy most azért olvasod ezeket a sorokat, mert még nem találtad meg azt az igazi megoldást, ami számodra tökéletes lenne.
Ez azért történhetett így, mert minden otthon, minden család, minden hagyomány más és más. Ezért nem lehet mindenkire és mindenre ugyanazt a tervet ráhúzni. Így ebben a kurzusban egy olyan iránymutatást találsz, amiből el tudsz indulni, adok mellé olyan ötleteket, inspirációkat, melyek segítségével a saját stresszmentesítő tervedet az idén eredményesen tudod kivitelezni. Így az idei karácsony nálatok is nyugodt, pihent és kigyensúlyozott lesz.
Ebben a kurzusban nem napi tervet kapsz, hanem hetekre leosztott iránymutatást.
Így a saját időboosztásodhoz mérten tudod a napjaidat előre megtervezni és a heti feladatokat elvégezni. Ez mellett felhívom a figyelmedet arra, hogy mit ne írj fel, mit ne akarj elvégezni az adott héten.
Azt javaslom, hogy mielőtt bárminek is nekikezdenél, gondold végig azt, hogy mit szeretnél, és olvasd végig a Karácsonyi készülődés idegbaj nélkül című kurzus összes részét. Csak azután kezd el a te listádat, a te tervedet írni.
Most pedig te jössz! Mit szeretnél az idén másképp csinálni, mint az előző években? Milyen karácsonyra vágysz ebben az évben? Mi az az egy szokás, amit nagyon utálsz, és nagyon szeretnéd kidobni az ablakon? És vajon sikerülni fog? Ha a kérdésekre adott válaszaidat megosztod velem, (itt a lap alján lévő hozzászólások részben vagy a hello@rendegykattintasra.hu e-mail címre írva) annak nagyon fogok örülni, és igyekszek olyan tanácsokat adni hozzá, amikkel a vágyaid meg is tudnak valósulni.
Kezdhetjük?
Segítségre van szükséged? Elakadtál? Nem tudsz felülkerekedni az otthonodban lévő káoszon? Nem tudod legyőzni a halogatást? A hozott mintákat nem tudod felülírni? Akkor regisztrálj az ingyenes konzultációra és győzzük le együtt Káosz Urat!
Mindenkinek egyformán van belőle
Szeretném, ha te is megosztanád velem a saját gondolataidat akár rendszeresen, akár csak néha-néha. Ezt kétféle módon tudod megtenni. Hozzászólásban megírod vagy írsz nekem levelet a hello@rendegykattintasra.hu e-mail címre. Bármelyik módot is választod a kommunikációhoz, biztos lehetsz benne, hogy válaszolni fogok rá.
Kedves Léna, 4× évesen sok gondolat közül az egyik az, hogy annyi de annyi minden halmozódott fel körülöttem ami lelkileg összenyom. Eddig hála Neked rengeteg dolgot kiszelektáltam sok munkával, alkudozással egyezkedéssel és most jön az ajándékozás amiben nagyrészt csak az újabb halmozást látom. Ami szükséges vagy amire nagyon vágyunk olyan szerencsés helyzetben vagyunk hogy nem azonnal de azért idővel és ésszerűen megkapja mindenki körülöttünk. (pl: nagyobb bicikli szeptemberben kellett iskolába járáshoz nem karácsonykor) Amennyire lehet már mindent lefaragtam az alkalmakat az érintetteket. Törekszem arra ahogy a gyerekek is felnőnek, hogy az együtt töltött idő jelentse mindenki számára a legnagyobb ajándékot.
Sajnos vagy nem sajnos, de a mai világ a felhalmozást hozta számunkra olyan kolocnak, ami nem csak az otthonunkat fojtogatja, hanem bennünket is. Az, hogy ez a felhalmozás kisebb mértékű legyen, az szükséges, hogy az élet minden területén tudatosak legyünk. Ez pedig munka. Kemény munka, hiszen minden oldalról az az impulzus ér minket, hogy: vegyél meg! Szükséged van rá! Ez kell neki! stb… Szóval olyan világ vesz minket körül, aminek nagyon nehéz ellenállni és nagyon nehéz így tudatosnak lennünk. Mi az az otthonodban, ami a lelkedet a legjobban összenyomja?
Az nyomaszt leginkább hogy nem értem végére a szelektálásnak. Olyan káoszból indultam hogy a megmaradó dolgoknak a helyét is most találom meg. Tulajdonképpen már mindenhol végigcsináltam a szelektálást de még nincs kész. Újra mindenhol végig kell mennem. A legnagyobb dolog amit elértem hogy 40 kg legótól (ez csak a sima kicsi nem a duplo) szabadultam meg. Egy lego “guru” vette meg egyben ömlesztve kilóra két napig csomagoltam. Férjem mérhetetlenül nem járult hozzá mert az volt az elképzelése hogy majd egyszer összerakjuk (én) és úgy 10-szer annyit ér (már ha megveszi valaki és eladni is amúgy elég nagy munka) Azóta nem ismeri el hogy ez jó döntés volt jó nem is kerül szóba de ő ezt nem érti mennyivel jobb így. Szóval azért küzdök az itthoni szembeszéllel is. De szerintem talán kezd elfogadóbb lenni.
Amikor elkezdünk úgy istenigazából szelektálni, akkor még nagyobb káosz lesz körülöttünk és bennünk is. Ezt el kell fogadni és fel kell rá készülni. Ráadásul a környezetünk sem érti, hogy miért csináljuk, hiszen eddig is jó volt úgy, most miért nem jó. Az ő lelkükben nincsen nyomás, hiszen az otthont az anya, a nő viszi a hátán, és az otthon állapota az ő lelkének a lenyomata. Ahhoz, hogy ezt megértsék, rengeteg beszélgetésre van szükség, amihez két dolog szükséges: 1. a szelektáló tudja kimondani, hogy neki ez így már nem jó. Tudja kimondani, hogy változtatni akar. 2. A körülötte élők nyitottak legyenek erre és megértsék őt. De mindkettőre készen kell állni a szelektálónak és a körülötte élőknek is. Ez is egy fejlődési periódus mindenki részéről. Valakinek gyorsabban, másoknak lassabban megy. Fontos a kitartás is ebben a folyamatban a szelektáló részéről, hiszen minden és mindenki megpróbálja őt letéríteni erről az útról. Szóval van feladat bőven, de az eredmény kárpotól minket mindenért.
Haladok a karácsonyi kurzuson lépésről-lépésre és egy régi gyerekkori szituáció elevenedett fel bennem úgy mint eddig még soha, valahogy kitisztult az emlék úgy érzem. Minden nyáron sok időt töltöttünk vidéken a nagyszüleimnél anyukámmal és húgommal, a tágabbb rokonság szinén ott élt. Jártuk a falut és falun túl, szalmabálákon másztunk, kukoricát morzsoltunk, állatokat etettünk tényleg nagyon szép volt. Legtöbb időt én velem egyidős unokatestvéremmel töltöttem 10-12 éves lehettem. Takarítottunk is boldogan lelkesen. DE hiába adtam bele mindent és csináltam azzal a meggyőződéssel hogy ügyes vagyok, mindenki részéről ő volt csak elismerve. Ő volt ügyes rutinos alapos gyors, én nem értettem hozzá ügyetlen voltam mindenki szemében. Belőle takarítónő lett, privát házakhoz jár és mindenki szereti most is mert olyan utánozhatatlanul jól végzi a munkáját. Én elvégeztem az ország egyik legrangosabb gimnáziumát, majd azt az egyetemi szakot ahol országosan a legmagasabb volt a felvételi ponthatár. A többit már meséltem Neked. Valószínűleg ezért nem lesz soha takarítónőm se.
Ahogy rendet teszünk az otthonunkban, és ez most mindegy, hogy kis vagy nagy rend, úgy a bennünk lévő elfojtott érzelmek, megélések, dogmák, nézőpontok előretőrnek. Egy részük szelektálódik, másik részük szembesüt olyan dolgokkal, amikkel még dolgunk van. A te emlékeid is ilyenek. Ráadásul valószínűleg van benned egy nagy adag megfelelési kényszer is, ami a hiresztelésekkel ellentétben nem mindig rosz, ha helyén tudjuk kezelni a dolgot. A decemberi szakértői Traccspartin a téma a megfelelési kényszer lesz. Ez egy hatalmas téma, amin életünk végéig dolgozunk, ezért mi is sokszor fogjuk ezt elővenni. Az, hogy az unokatesód sikeres a takarításban, az valójában azért tudott megtörténni, mert szereti azt, amit csinál. Ha így nézel erre a jelenségre, akkor ismét valami el kezd benned motoszkálni, amivel érdemes foglalkoznod. Az pedig, hogy ezért nem lesz takarítónőd, csak egy nézőpont, amit bármikor meg tudsz változtatni. Halkan megsúgom, hogy azzal, hogy kimondat, nem lesz takarítónőd, nem az unokatesódra, vagy annak jelenségére mondtál nemet, hanem önmagadnak. Így magadnak okozol ezzel nehézséget és nem neki. Szóval a helyedben ezt a nézőpontot rendbe tenném és elkezdenék másképp gondolkodni erről a témáról. Ha gondolod, beszélgessünk róla. Tudod, hogy hol találsz. 🙂